„Hétfő reggel volt. Megint.
Ez nem jó jel.
Már a Biblia is említi, hogy a hétfő bűn. Vagy valami ilyesmi. És én ezzel mindig is maximálisan egyetértettem.
Egyszerre azon kaptam magam, hogy a plafont bámulom, és figyelem, ahogy egy fáradt kaszáspók tétován szerencsétlenkedik a keresztben futó hajszálrepedés mentén. Ahogy néztem, mit csinál, Isten jutott az eszembe. Az, hogy ő is elcsesz dolgokat.
Most komolyan: mégis mit akarhatott ezzel a sorsüldözött fajjal? Vagy talán félrenézett egy pillanatra teremtés közben, mert csöngetett a pizzás, vagy leejtette a dugóhúzót, aztán mire megint odafigyelt, már hopp, kész is volt, és ilyen lett?
Micsoda idióta egy állat!
Mármint a pók.
De mit is keresek én a hátamon fekve a padlón?”
Ezekkel a sorokkal indul a korábban a Kaméleon és a Polip című krimikben megismert Cameron Larkin őrmester újabb kalandja. Ezúttal is vele tart két legendás segítője, Fiona és Polip. A humor és a cselekmény fordulatossága ugyanúgy beszippantja az olvasót, mint a korábbi történetek esetében. Aligha fogja tudni letenni a könyvet, s alvás helyett ön is inkább Larkinnal tart majd a San Diego utcáin folyó őrült akciók során.
