„A létezés határait veszi szemügyre. Bárcsak Herzog még több könyvet írna.” (Die Presse)
A díjak sokaságával kitüntetett filmes, Werner Herzog első regényében egy japán katona, név szerint Hiroo Onoda rendkívüli történetét beszéli el, aki a második világháború lezárulása után még huszonkilenc évig védett egy trópusi szigetet.
Herzogot 1997-ben Tokióba hívták, hogy rendezzen meg egy operát. Vendéglátói azt kérdezték tőle, kivel szeretne megismerkedni. Hiroo Onodával, felelte Herzog gondolkodás nélkül. Onoda nem értesült arról, hogy a harcok véget értek, és kitartott a szigeten. Herzog és Onoda egyből megbarátkoztak egymással, és órákon át beszélgettek a történtekről.
A Dereng a világ Onoda hosszú háborúját örökíti meg. Elképzeli a katona abszurd, mégis eposzi nagyságrendű küzdelmét — Herzog hipnotikus stílusú szövege álmokat, dokumentarizmust és költészetet sző egybe. Nyelvezete és megoldásai azonnal ismerősek lesznek azoknak, akik filmjeit kedvelik. Modernkori robinzonád ez a regény, egy teljesen egyedülálló alkotás, amelynek végső témája, hogy miként adhatunk értelmet életünknek, és találhatunk valódi életcélokra.
„A rendező Herzog egy japán katona igaz történetét beszéli el lenyűgöző debütáló regényében. A második világháborút követően Onoda még közel három évtizedig áll helyt egy Fülöp-szigeteki dzsungelben, nem tudván, hogy a háború véget ért. Eltökéltsége és különös világlátása Herzog filmes főhőseit juttathatja eszünkbe, és máris a vásznon szeretnénk látni Onoda történetét.”— Publishers Weekly
„Az őrületbe forduló megszállottság elképesztő története e szűk mezsgyén mozgó, ám annál gyümölcsözőbb zsáner mesteréről… Ha felidézzük Herzog Aguirre, Isten haragjacímű, 1972-es alkotását, megkapjuk a kulcsot a regényhez, amelynek részleteit írója „a tényeket tekintve korrektnek” nevezi — javarészt. Amikor a rendező 1997-ben Tokióban jár, hogy színpadra állítson egy darabot a Csúsinguráról, visszautasít egy lehetőséget, hogy a császárral találkozzon, helyette azt kéri, hogy beszélhessen Hiroo Onodával, egy japán harcossal, aki 1944 és ’74 között rejtőzött a Fülöp-szigeteken. Herzog a kezdetektől meséli Onoda történetét… A rajongói filmben reménykednek majd. A könyv lapjain pedig az okafogyottá váló lojalitás gyönyörű példája bontakozik ki előttünk.” — Kirkus
„A legendás filmkészítő Herzog tűnődésre késztető, lírai novellát desztillál egy második világháborús katona igaz történetéből, aki 1974-ig folytatta harcát… Míg az újságcikkek és egy róla készült dokumentumfilm Onoda extrém kitartását és megdöbbentő téveszméjét állítják a középpontba, addig Herzog, a mélyebb igazságok örök kutatója egy nagyon is szokványos tendenciát lát meg a japán katona küzdelmében: azt, hogy egy narratíva fenntartásáért akár a tényeket is hajlandóak vagyunk háttérbe szorítani.” — Booklist
„Herzogot világszerte a megszállott hősökről szóló filmek készítőjeként ismerik, akik vad, uralhatatlan körülményekkel küzdenek…. Első regénye sem cáfol rá erre. Szikár nyelvű, minimalista stílusával — mely Herzog forgatókönyvírói technikáját idézi –, és nagy léptékű időbeli ugrásaival a regény Onoda rendkívüli történetének teljes 29 évét fogja át, miközben végig a főhősre fókuszál. Rövid, ám erőteljes és jelentékeny művel gazdagodott a történetmondás mesterének életrajza; Herzog filmjeinek rajongói pedig lépten-nyomon felismerik majd a rendező-forgatókönyvíró-producer ujjlenyomatait ebben az abszurdba hajló, olvasóit beszippantó sztoriban.” — Library Journal
„Akik szeretik Herzog filmjeit — a megszállott karaktereket, a hajmeresztő utazásokat, ahol a természeti világ az ellenség –, ugyanúgy rajongani fognak a rendező első regényéért is. Egy darabka Aguirre, Isten haragja, egy darabka Apokalipszis most, némi lázálom, és Herzog regénye már meg is babonázott bennünket, ahogy szembenézni késztet azzal: kik vagyunk és miért harcolunk.” — Elle