Idill – Állat és ember

KAMASZKORA fülledt nyári délutántízlelted, mint aszúbort,még szíved dobbanása isjövő— s titokszagú volt.Gyönyört ígérő izgalomborzongta vézna tested,míg benn a dohszagú szobána végtelent kerested.Élőnek látni önmagadnem volt tárgyakra szükség:simán gyűrűző, hűs idődtartotta tiszta tükrét.