Az erdélyi szellem gyakran patetikus, ám egyidejűleg ironikus is magával szemben. Ebben a kedélyben fogantatott történetek tárulnak itt elénk, amelyek nem ismernek határokat, és a kilencvenes évek előtti négy évtized élményeiből inspirálódnak. A cselekmények szereplői, részben maguk krédója szerint élnek, de nem csak erről akad közlendőjük, hanem megkísérelnek egy bizonyos életszemléletet is továbbítani. Emlékeztetni próbálnak olyan körülményekre, amiket valaha valóságosnak tartottunk, de sajnos, közben csak mindegyikünk emlékezetében léteznek. Erdélyi gondolatok az otthonról, a hontalanságról meg arról a kifürkészhetetlen valamiről, ami a gondviselés.
