kiszállt… és ismételten csak találomra elindult a legközelebbi pillércsoport irányába… amikor meglátta azt a túlontúl ismerős éjsötét „fényvillanást”… majd pedig a következő pillanatban az abból szabályosan kizuhanó nőt… aki a várakozásával ellentétben mégsem aztláni volt… ugyanúgy, ahogyan az őt üldöző fenevad sem hasonlított egy hatlábú vanbergálra. Egyetlen röpke másodpercre mégis Febet és az első találkozásuk szívfacsarón szép emlékét idézte fel Márkban… majd az elkalandozó gondolatai visszatértek az előtte zajló drámára, melyben a saját kontrollálhatatlan lendületétől hajtott lány két „rohamlépés” után megbotlott a több ezer éve eldőlt monolitban… és elvesztve az egyensúlyát elvágódott… már csak tizedmásodpercek választották el attól, hogy a fenevad utolérje…
