…mire felegyenesedett a székben, már Haines revolverének torkába bámulhatott. Elfojtott szitkozódás tört fel belőle.
— Ezt igazán nagyon ügyesen csinálta, hogy vinné el magát az ördög!
— Sajnálom, seriff. Emelje fel a kezét, de gyorsan. Sürget az idő. Végtére is nem sokat számít, hogy az ajtó zárva van.
A seriff engedelmeskedett, és a magasba emelte a karjait.
— A kulcsokat! — szólt erélyesen Haines.
— Ott vannak az asztalon.
— Köszönöm. Kinek a lova áll ott kikötve a börtön mögött?
— Az enyém.
— Akkor sajnos kölcsön kell vennem a lovát. De megígérem, így visszajuttatom, amint biztonságban leszek.
