A kétezertízes években végigsöpört a világon a metoo-mozgalom, amely heves érzelmeket váltott ki. Csak kitalálta! Miért tíz-húsz-harminc év után áll elő a történetével? Efféle kritikák illették a ’kitárulkozókat’; a szemérmet áthágó, elkeseredett vallomásokat az erőszakról. Elhallgatott történetek, párkapcsolatok szomorú krónikái fakadtak fel, sok-sok év után sem csillapodó fájdalmak lenyomatai.
E könyv voltaképpen (az) A párkapcsolati kultúra kulturálatlansága c. kötet második részének tekinthető, mert mintegy ott kezdődik, ahol amaz abbamarad. Kilejezetten ajánlott olyanok részére, akik rossz sztereotípiák béklyójában élik és szemlélik a szexuális kapcsolatot, s nem veszik észre, hogy szemléletmódjuk, cselekedeteik, de még egyes mondataik is felérnek egy zaklatással.
Ajánló egy hozzászólótól: „Amikor az eset történt, egy hídon sétáltam egy barátommal és mondtam neki, ha gyerek lett a megerőszakolásból, vízbe ugrok. Akkor voltam tizennyolc év körüli. A fiú azt mondta, ne tegyek olyat, inkább ő felvállalja a gyereket. Ledöbbentett, hogy ilyen ember is van!”
